Az evőpálcika
Az evőpálcika Kelet-Ázsia evőeszköze, ami két egyforma hosszúságú, vékony "rúd"ból áll. Főként szilárd ételek fogyasztására alkalmas, de levest is ehetünk vele (persze csak a tésztát).
Az evőpálcika időszámításunk előtt 1100-1600-ból származik, a Shang dinasztiából. Ekkor már használták a Kínai konyhákban. A pálcika lassan elterjedt azokon a helyeken, ahol több Kínai is élt.
Az evőpálcika általában egyik végén vastagabb (ez van a kezünkben), a másik végén vékonyabb (ezzel fogjuk meg az ételt). Fontos, hogy két egyforma hosszúságú és kiképzésű pálcikát használjunk, hiszen csak így lehet könnyen felemelni vele az ételt. Ha a pálcika vastagsága végig egyforma, a megfogható végét valamilyen díszítés jelzi.
Az evőpálcika -anyaga:
A pálcika sokféle anyagból készülhet; ezeknek különböző előnyei és hátrányai vannak.
-A fából vagy bambuszból készült evőpálcika olcsó és könnyen használható (jobban tapad), de sajnos könnyebben megtapadnak rajta a kórokozók is, így higiéniai szempontból nem a legjobb megoldás. Főleg a hosszabb ideje használt eszközök tisztítása lehet egyre problémásabb. Lehetnek lakkozottak, hogy ezzel is növeljék a vízállóságot. Az eldobható pálcikák Kínában leginkább bambuszból készülnek.
-A műanyag evőpálcikák szintén viszonylag olcsók, viszont a csúszósabb felületük miatt kezelésük nehezebb. Tisztításuk egyszerűbb és higiénikusabb, mint a fa vagy bambusz változatoké. Főzéshez nem használhatók, mivel a nagy hőtől megolvadnak és mérgező anyagokat bocsátanak ki.
-A fémből készült pálcikák leginkább Koreában használatosak. A műanyaghoz hasonlóan ezek is csúszósak, de nem olvadnak meg főzés közben és káros anyagot sem bocsátanak ki (wok*-ban való főzéshez általában nem használják, mivel felsértheti a felületét). A fém pálcikák drágábbak.
-Egészen kivételes, a hétköznapi életben szinte soha nem használt anyagok még a porcelán, ezüst, arany, elefántcsont és egyéb csontok. Az ilyen pálcikák előállítása igen drága, egyéb tulajdonságaik általában a fém pálcikáéhoz hasonlók.
*Wok- Kínából származó, gömb alakú edény. A wok a Kínai konyha elengedhetetlen része, de mára már az egész világon használják.
-||- -hegye:
Vékonyabb vége lehet enyhén csúcsos, vagy tompa. A tompa végű pálcikák szélesebb ponton érintkeznek egymással ezáltal könnyebb lehet az étel megragadása, vagy a rizs szájba "lapátolása". A hegyesebb végű pálcikával könnyebb lehet a halak szálkázása, egyeseknek az étel megragadása is. A pálcikára azonban nem illik felszúrni az ételt (a hegyes végűre sem). Az eldobható, egyszer használatos pálcikák nagy része hegyesebb végű.
-||- hossza:
A pálcika változó hosszúságú lehet. Az egészen hosszú, akár 30-50 cm-es pálcikákat általában főzéshez használják, például az étel forgatására a wokban. Kínában főként közepes és hosszú pálcikákat (20-26 cm) használnak evőeszközként, Japánban a rövidebbeket (16-20 cm) részesítik előnyben, Koreában a közepes méretűek a legkedveltebbek.
Az evőpálcika használata:
1.) Az egyik pálcikát helyezzük a tenyerünk és a hüvelykujjunk találkozásához, kicsit szorítsuk oda és támasszuk meg a gyűrűsujjunkkal. Győződjünk meg róla, hogy a pálcika stabilan áll ebben a helyzetben, a kezünk mozgatására nem mozdul el és nem csúszik ki.
2.) A másik pálcikát fogjuk a hüvelykujjunk, a mutatóujjunk és a középső ujjunk közé, nagyjából mintha írni akarnánk vele. A két pálcika hegyének egy vonalban kell lennie.
3.) A felső pálcika fel-le mozgatásával akár nagyobb darab ételt is összefoghatunk.
4.) Kellő gyakorlattal a pálcikát úgy használhatjuk, akár egy fogót.
A pálcika használatával kapcsolatban nagyon sok illemszabály létezik:
1.) A pálcikát nem használjuk zajkeltésre, figyelemfelkeltésre és gesztikulációra.
2.) Illetlenség játszani a pálcikával.
3.) A pálcikával nem mozgatunk más tárgyakat.
4.) Nem illik a pálcikára szúrni az ételt.
5.) A pálcikákat használaton kívül vízszintesen, egymással párhuzamosan illik letenni, a tányérra, vagya pálcikatartóra. A pálcikatartó lehetővé teszi a pálcika vízszintes elhelyezését az asztalon úgy, hogy a hegye nem érinti az asztalt.
6.) A pálcikát használaton kívül soha ne szúrjuk a rizsbe vagy a tésztába úgy, hogy a vége felfelé áll, ez nagyon nagy illetlenség és durvaság, mert bármilyen felfelé álló, vékony hosszúkás tárgy a füstölőkre emlékeztet, melyeket temetések alkalmával gyújtanak.
Ittadakimasu! ^^
(Idea from: Wikipedia) |